-Rockfordék elmentek, a kis Mia szülei nem tudni merre vannak, de a lány biztonságban van. És...khm
-Mondd már!-Ben nagyon ritkán kertel így eléggé megijedtem.
-Tudod, Rich (a barátom! ♥), hát, izé, ott van és izé...Jaj, Clem! Átváltozott egy...olyanná.
-Mi?!-Rich a barátom volt. Nyolcadik nyarán jöttünk össze. Az évzárón ismertem meg. Az ikertesója, Monica a mi sulinkba járt, de ő nem. Így aznap találkoztunk először. Amikor megláttam, nem volt semmi különös, csak egy srác volt. Bezzeg azután! Nyáron egy nap találkoztam Monival, de ő is velünk jött moziba. Melletem ült és megfogta a kezem, majd kifele jövet szemeztünk.Ó, azok a csokibarna szemek! Aztán elhívott randizni egy parkba. Beszélgettünk, nevettünk és minden olyan jó volt. Majd egyre többször találkoztunk, szinte rendes programmá lett. Mondjuk néha nem volt egy a véleményünk és veszekedtünk.De mindig kibékültünk, és azok a kibékülések...mind-mind egy rózsaszín álom. Mégis hivatalosan a tengerparton lettünk egy pár.De ennek nem így kellett volna végződnie. Nem itt és nem most. Nem valami hülye zombi miatt.
Lassan lecsúsztam a fal mellett és sírva fuldokoltam. Éreztem ahogy elvörösödöm, de nem a szégyenlőség miatt. A düh, a szomorúság és a tehetetetlenség kavargott bennem, de üvölteni nem lehetett, hisz kint zombik voltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése